A Kereskedelmi és Iparkamarák történetéből
A múlt század elején az iparosodás, a kereskedelem fejlődése, a polgárosodás megteremtette mindazon feltételeket, amelyek a gazdasági növekedést és a társadalmi fejlődést szolgálhatták. Így alakultak ki a gazdasági kamarák, amelyek feladata - mint azt a Révai lexikon is leírta - "a kereskedelem és az ipar érdekeit a törvényhozással, kormánnyal és hatósággal szemben képviselni, a kereskedelem és ipar állásáról statisztikai kimutatásokat és időszaki jelentéseket szerkeszteni, s a kereskedelem és ipar fejlődésének útjában álló akadályok elhárításában közreműködni".
E kamarák magánjogi, tehát önkéntes tagságú, klubszerű, vagy közjogi, tehát kötelező tagságú, köztestületi formában jöttek létre a világ minden iparosodott országában. A polgári társadalmak nagy részében - vagy ahogy mondani szokták, mindenütt, ahol Napóleon csak rövid időre is járt, s elterjesztette a francia polgárosodási szellemet – köztestületi kamarák jöttek létre törvényi felhatalmazás által. Az egykori Magyarország területén az első kamarát 1811-ben alapították Fiuméban. Igazi elterjedése az 1850-es években kezdődött, amikor a városi és térségi kamarák egységes birodalmi kamarai szervezetet alakítottak, működésüket az 1850. március 18-án kelt ideiglenes törvény szabályozta.
A dualizmus korában a kamara igen jelentős gazdaságszervező, - fejlesztő szerepet látott el, kezdeményezte a tőzsdék, szabadraktárak, a Nemzeti Bank létrehozását, fellépett a mezőgazdaság fejlesztésért. A kamarai rendszer fejlődése miatt új törvény vált szükségessé, amelyet gróf Andrássy Gyula miniszterelnök 1868. március 30-án terjesztett be a képviselőházba. A törvény megnövelte a gazdasági kamarák autonómiáját, s megtartotta az 1850. évi törvény rendelkezéseit a kötelező kamarai tagságról. A törvény alapján a kamarai közösség területi egységenként szerveződött újjá. Az egymástól külön dolgozó kamarák 1870. december 16-18. között megtartott első gyűlésükön döntöttek országos együttműködésükről, és meghatározták a kamarák fejlődési irányát. A kereskedelmi és iparkamrák Baross Gábor minisztersége idején élték reneszánszukat.
Ezen időszakban a kamarák valamennyi gazdasági kérdésben a kormányzat legfontosabb partnereivé váltak. A kamarai hatáskör az 1898. évi LXIX. és az 1907. évi III. törvénycikkek révén tovább bővült, meghatározva a kamarák szerepét az állami iparfejlesztési tevékenységben (jogosítványok a közszállítás, közmunkák lebonyolításában, felügyelet a tiszta verseny felett, vámmentességi kérelmek véleményezése, adómentes kontingensek meghatározása stb.). Az 1922. évi XII. törvény igen fontos hatásköröket utalt az ipari képesítés és az iparűzés területén a kamarai kompetenciába.
A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 1880–1948 közötti történetéről
 |
A Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára szinte hiánytalanul őrzi az 1880–1948 között működő Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara sokszínű forrásanyagát. Az utóbbi évtizedben ebből az anyagból hiánypótló kiadványok készültek, s válogatott dokumentumok kiállításokon is láthatóak voltak. Ezekből kirajzolódik a jogelőd intézmény szerteágazó munkája. A tagok és szakosztályok felé érdekérvényesítő, szolgáltató, a szakminisztérium felé döntés-előkészítő, információközlő volt. Feladatkörébe tartozott oktatási intézmények létesítése, vagyis a kereskedelmi és ipari szakoktatás intézményi hátterének biztosítása, fenntartásukban való közreműködés. Statisztikai adatgyűjtései, szakmák és képviselőik nyilvántartása, áruvédjegy-jegyzékei, vagy éppen a mestervizsgák dokumentumai a várostörténet-írás nélkülözhetetlen forrásai. A kamara fontosságára hívja fel a figyelmet, hogy képviselői ott ültek a város közgyűlésében.
A kereskedelmi és iparkamarák szervezésének gondolatát Klauzál Gábor (1804–1866) kereskedelemügyi miniszter vetette fel 1848-ban, de a szabadságharc után 1850-től császári rendelet szólt a birodalom egész területén a kamarai rendszerről. Felállításuk helyszínei is megfeleltek a császári közigazgatási rendszernek. Így 11 kamara született Magyarország területén, s számunkra a Pest központúság és Kassa közelsége volt a fontos. Ez magyarázza azt, hogy a kiegyezést követő új kamarai törvény értelmében városunk és környezetünk a kassai kamara területéhez tartozott. Az önálló kamara megszervezése 1879-ben vetődött fel, s munkájuk a megye akkori négy járására koncentrálva 1880-ban kezdődött el. Miskolcon 16 iparos és 16 kereskedő, a többi járási székhelyen 8 iparos és 8 kereskedő választotta meg a kamara irányító testületét.
A kamarának kézműipari, kis- és nagykereskedelmi, gyáripari, valamint bank, biztosítás, szolgáltatási szakosztálya volt. (A négyes tagozódás jellemző a mai szerveződésre is.) A kamarai kerület területe annak megfelelően alakult, ahogy nemzeti történetünk. 1880–1920; 1920–1938; 1938–1945 közötti időszakok rajzolódnak ki. Ahogy az országhatár változott, a közigazgatásnak megfelelően változtak a kamara járásainak és megyéinek területei. Így Borsod, Abaúj, Zemplén, Heves, Szolnok, Gömör, Kishont megyék ipar- és kereskedelem-története rajzolódik ki a forrásokból.
A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara élén a közel hat évtized alatt hat kamarai elnök állt, a gyáripar és a bankélet jeles képviselői voltak. A szintén hat főtitkár között találjuk Szentpáli Istvánt, aki 1890–1903 között töltötte be ezt a stallumot.
A magyar kamarák a háború utáni újrakezdés, új választás előtt álltak, amikor 1948-ban miniszteri rendelet szüntette meg őket.
Dr. Dobrossy István